Kemény János születésnek centenáriumi évét, 2003-at, a Helikon-Kemény János Alapítvány méltó módon igyekezett megünnepelni. Éves rendezvénysorozatának egyik kimagasló eseménye a Helikoni Leszármazottak Találkozója volt. Ennek ötletét Kemény Jánosnak az a nemes elhatározása adta, hogy hathatós, Erdély irodalmi életében eddig páratlan szellemi és anyagi támogatását ajánlotta fel az Erdélyi Helikon szabad írói munkaközösség létrehozására és működtetésére. A kezdetekkor 1926-ban 28 lelkes íróval kezdte el működését és 1944-ben már 55-en vallhatták magukat helikonistának. Az Erdélyi Helikon megszűnése óta több mint 60 év telt el. Sajnos mára már egyikük sem él. De él a nagy írónemzedék emléke az utódokban – utódok, akik szétszóródtak a nagyvilágban. Élő parázs a feledés hamuja alatt.
A Helikon – Kemény János Alapítvány fő célkitűzése – az emlékőrzés! A még fellelhető parazsat akarták, akarják éleszteni, lángra lobbantani azzal, hogy Vécsre hívták az utódokat. Hosszas, fáradságos munkába került a neveket, címeket megszerezni, végül a kitartás meghozta gyümölcseit, mert 2003. augusztus 23-án egybegyűlt egy kis sereg – a nagy elődök gyermekei, unokái – találkozni, ismerkedni, emlékezni.
A Kemény család tagjain kívül az első találkozóra eljöttek: Járosi Andor, Maksay Albert, Kacsó Sándor, Kovács László, Szentimrei Jenő, Olosz Lajos, Vita Zsigmond, Moldován Pál családtagjai. Azóta a kör bővült, sikerült az anyaországban élő leszármazottak egy részét felkutatni: Nyírő József, Áprily Lajos-Jékely Zoltán, Császár Károly, Kádár Imre, Berde Mária, Vásárhelyi Z. Emil (nemrég Gulácsy Irén) rokonokat, az itthoniak közül Tompa László, Gyallay Domokos, Kós Károly, Szemlér Ferenc, Molter Károly, Tavaszy Sándor. A felsoroltak közül sokan, különböző okok miatt nem jöhettek el, de jövetelüket ígérték a következő találkozókra.
Ezúton is kérünk mindenkit – aki olvas minket, hogy ha tudomásuk van más helikoni leszármazottak létezéséről, értesítse a Helikon-Kemény János Alapítványt vagy ezen weboldal üzemeltetőit, közölve nevüket és elérhetőségüket (posta cím, telefon, e-mail).
Az eddigi találkozók meleg, baráti, mondhatni családias légkörben zajlottak le. A jelenlevők bemutatkozása után szabad, kötetlen beszélgetésben elevenítették fel emlékeiket, mondtak el irodalomtörténeti kordokumentumnak számító eseményeket, családtagjaikról készült köteteket mutattak be. A találkozók alkalmával, megható és ünnepélyes a tisztelgés Kemény János várkerti síremléke és a helikoni jelképnek számító kőasztal körül, ahová a kegyelet virágait imádságos áhítat közepette helyezik el a résztvevők. Az ünnepség után, asztalnál eltöltött közös ebéddel, poharazgatással, beszélgetéssel zárul a vécsi együttlét.
Viszontlátásra Marosvécsen, a következő Helikoni Leszármazottak Találkozóján.
