Havonta megjelenő szépirodalmi és kritikai folyóirat. 1. száma 1928 májusában, az utolsó 1944 szeptemberében jelent meg Kolozsvárt.
Az Erdélyi Helikon (továbbiakban: EH) a helikoni írói közösség folyóirata. Egy önálló folyóirat alapításának terve már a Helikon első (1926-os) marosvécsi találkozón felmerült, megvalósítására azonban csak 1928-ban került sor. A helikonisták örömmel fogadták a rég álmodott lap megjelenésének hírét, főleg mikor a felelős szerkesztő értesítette őket erről. A Molter Károlynak címzett levélben ezt olvashatjuk:
„Örömmel értesítelek a Szépmíves Céh Igazgatóságának arról az elhatározásáról, hogy a Helikon régóta tervezett folyóiratát, 1928 májusában ERDÉLYI HELIKON néven megindítja. Azzal a reménységgel fogunk hozzá a megszervezéshez, hogy az új folyóirat az erdélyi magyar írásművészet legjobb értékeinek gyűjtőhelye s a helikoni munkaközösség erőteljes életmegnyilvánulása lesz. Addig is, amíg részletesebb híradások az erdélyi és magyarországi sajtóban megjelennek, kérünk, szíveskedj ismerőseid körében a figyelmet a meginduló folyóiratra felhívni. Szíves üdvözlettel: Áprily Lajos”
Az első szám megjelenése után Molter azonnal válaszolt Áprilynak. Válaszából két mondatot választottunk ki:
„… őszinte örömömet fejezem ki a szép Erdélyi Helikonért. Valójában szájunk íze szerint való és Erdélyt reprezentáló ez a lap./…/ Azt hiszem, az Erdélyi Helikon osztatlan elismerést fog szerezni az erdélyi irodalomnak, akkora ízlés és olyan finom művészi szempontok hozzák össze az Erdélyből kitermelhető legjobbat. Nálunk a városban nagyon tetszik!”
A két háború közötti romániai magyar irodalom legrangosabb folyóirata lett. Munkatársa volt a korszak csaknem minden számottevő írója és felkarolta a közvetlenül indulás előtt feltűnt tehetségeket (Dsida Jenő, Karácsony Benő, Tamási Áron). A korszak szépirodalmi termésének mennyiségben és minőségben jelentős hányada hasábjain látott napvilágot. Ilyenformán a lap csakugyan sikerrel teljesítette feladatát: a két háború közötti romániai magyar irodalmi élet megszervezését. Megpróbálta az irodalom határain túl is tágítani hatókörét, történelmi, irodalomtörténeti és politikai tanulmányok közlésével felfrissíteni a túlságosan pozitivista és konzervatív szellemű erdélyi tanulmányirodalmat. A szerkesztőség magyarországi szerzőket is bekapcsolt munkájába, elsősorban a Nyugat neveseit (Babits Mihályt, Kosztolányi Dezsőt), de esszékkel jelentkezett az EH hasábjain Németh László, verssel és műfordítással a fiatal József Attila.
Kuncz Aladár jellemzése szerint „Erdélynek majdnem valamennyi szépírója, ha nem is egy irodalmi irányban, de egy közös programban és szelemben egyesülni tudott a Helikon szabad keretei között.”
Néhány számszerű adat a lapról. A Helikon íróinak folyóirata havonta 80-100 oldal terjedelemben jelent meg, 1928 – 1940 között évi tíz, ezután évi tizenkét számmal.
Az EH költészetében legjelentősebb szerepet a Reményik Sándor – Áprily Lajos – Tompa László költői triász (Helikoni triász néven emlegették) játszotta, első sorban 99 Reményik, majd Áprily és Tompa a maga 45 verseivel. Őket követi Dsida Jenő (66), Bartalis János (42), Kacsó Sándor (16), Ormos Iván (15) , Balázs Ferenc (14), Olosz Lajos (11), később a fiatalabb generáció erőteljes jelentkezése: Szemlér Ferenc (103), Kiss Jenő (107), Jékely Zoltán (35). Ne hagyhatjuk ki a felsorolásból a ritkábban szereplőket sem: Kádár Imre, Szombati Szabó István, vagy a magyarországiak közül: Illyés Gyula, József Attila, Kosztolányi Dezső, Sinka István és mások.
A prózai szerzők közül említenünk kell az indulásnál jelen levő Balázs Ferenc, Berde Mária, Hunyady Sándor, Kacsó Sándor, Karácsony Benő, Kós Károly,Kuncz Aladár, Ligeti Ernő, Makkai Sándor, Molter Károly, Nyírő József, Szántó György, majd később a mögéjük felsorakozó Asztalos István, Wass Albert, Gagyi László, Szenczei László.
Gazdag anyagából föltétlenül említést érdemel a lap világirodalmi anyaga. Létezésének 17 éve alatt a műfordítási anyagban 31 nagy és kis nép, élő és holt nyelv irodalmával találkozunk. A leggazdagabb és legváltozatosabb a román, ezt követi a számban is szerényebb német irodalmi anyag. Érdekes adat a következő is: a német irodalmat például 26 szerző 42 műve s a róluk megjelent 47 cikk, tanulmány; az amerikai irodalmat 22 szerző 32 műve és 36 cikk és tanulmány; az angol irodalmat 18 szerző 27 műve, a francia irodalmat 11 szerző 15 műve (ezzel szemben 95 cikk, tanulmány, ismertetés) képviseli.
A kisebb irodalmak jelenléte szükségszerűen szórványosabb, mégis betekintést kapunk a finn, dán, norvég, flamand, héber, cseh, görög, holland, hindu, japán, jiddis, katalán, lengyel, portugál, svéd irodalomba is. Itt feltétlenül szólnunk kell Szemlér Ferenc, Maksay Albert, Kádár Imre, Dsida Jenő, Jékely Zoltán, Áprily Lajos, Szabédi László, Szomabti-Szabó István, Kiss Jenő áldozatos műfordítói munkásságáról is.
A lap magas színvonalát a gazdag képzőművészeti, zenei, művészettörténeti és néprajzi tanulmányanyaga biztosította. Képzőművészeink közül elég ha csak néhány nevet említünk: Dóczyné Berde Amál, Buday György, Gallas Nándor, Nagy Imre, Gy. Szabó Béla, Szervátiusz Jenő, Vásárhelyi Z. Emil. A jelzett munkák kiállítása a lapban, fejléce, tördelése, a reprodukciós anyag kiválogatása Kós Károly keze nyomát és ízlését dicséri. Másik termékeny, talán legtöbbet illusztráló társa Kósnak, maga Bánffy Miklós, a lap főszerkesztője volt.